Határtalanul Erdélyben 2023 – avagy a hetedikesek márciusi kalandjai határainkon innen és túl

„Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.”
(Kiss Angyal Ernő)

Iskolánkban minden évben a hetedikesek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy pályázat segítségével egy hétre Székelyföldre kirándulhatnak. Élményeik a CHIPegető hasábjain is meg szoktak jelenni, így irigykedve, és vágyakozva olvassuk soraikat, és várjuk a napot, amikor végre mi is ott lehetünk, és átélhetjük ezeket a kalandokat.
Ebben a tanévben Krizsán Luca segítségével élhetjük át az egy hét eseményeit.

2023. március 13. (hétfő)

Hajnali 3:45…..ilyen korán még soha nem kellett iskolába jönnünk! De ma mégis megéri! 4:00-kor a buszból integetve szüleinknek elindultunk életünk egyik legnagyobb kalandjára! Egy hét szülők nélkül!! Na jó, tanáraink helyettük is ott lesznek…..A kezdeti lelkesedés után mindenki pihent még egy kicsit, majd ahogy kelt fel a nap, mi is ébredezni kezdtünk. A határátkelés gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott, folytattuk utunkat. Attila bácsi innentől kezdve információ áradattal halmozott el bennünket, figyelni kellett. Királyhágón csodálhattuk meg először a buszból kiszállva a hegyeket, és völgyeket. Napunk fő megállója Torda volt, ahol az iskolában tettünk látogatást. Sajnos az iskolát felújítják, így arra a híres, „hírhedt” focimeccsre amit a fiúk annyira vártak nem kerülhetett sor. Viszont megkóstolhattuk az ízletes „ordás kalácsot”, ami mindannyiunk körében nagy sikert aratott. Az iskolából a Tordai sóbányába mentünk. Hihetetlen mélységben, rengeteg sóval körülvéve, rendkívül tiszta levegőben tölthettük el egy pár órát. Természetesen a visszhangok termét mi is kipróbáltuk. Innen utunk Korondra, a szállásunkra vitt. Már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk, hiszen hosszú út állt mögöttünk. Mikor megérkeztünk elfoglaltuk szobáinkat, és már indultunk is vacsorázni. Nagyon ízletes, három fogásos menüt kaptunk, melyet jó étvággyal elfogyasztottunk. Tele hassal, ágyba bújtunk, hogy holnap folytatni tudjuk kalandjainkat.

2023. március 14. (kedd)

Ha eddig nem hittétek volna el az előttünk lévőknek, tényleg minden reggel van szobaszemle!! Érdemes még este viszonylag rendet tenni, mert reggel nem lesz hozzá „kedvetek”. 6:30-kor keltettek tanáraink (ami ugyebár itthon 5:30!!), rendrakás, szobaszemle, reggeli. A különböző hideg-meleg reggelik mellett, számomra a legfinomabb a házi áfonyalekvár volt! Nem lehet betelni vele! Jóllakottan buszra szálltunk, és indultunk felfedezni a Sóvidék látványosságait. Első úti célunk a parajdi-sóbánya volt. Érdekes volt látni a különbséget, összehasonlítani a két sóbányát, amit láttunk. Tanáraink szabad foglalkozás keretében hagyták, hogy fedezzük fel a bányát. Vittünk le pingpong, tollasütőt, frizbit, ezekkel játszva a jó levegőn tisztítottuk meg tüdőnket. Egy laza zenés tornát is tartottunk Peti bácsi segítségével, amit mindenki nagyon élvezett. Innen a Medve-tóhoz kirándultunk, amit egy kellemes sétával körbe lehet járni. Kellemes időnk volt, jól esett a séta. Azonban nem tudtuk, ez csak a bemelegítés volt! Következő célunk a Sóhát volt. A túra megkezdése előtt meglepetésben volt részünk, házigazdánk frissen sütött kürtőskalácsot hozott nekünk! Mindenki jóízűen befalta, hiszen kellett az energia a nem kis túrához. A séta során felszínre törő sókiválásokat, sósziklákat, sóforrást nézhettünk meg, illetve kóstolhattuk meg a vizét. Tényleg nagyon sós volt! Visszatérve buszunkhoz, Jani bácsi visszaszállított bennünket a szállásunkra, ahol kaptunk némi időt, hogy felfrissítsük magunkat, illetve cipőinket kitakarítsuk az agyagos sárból. Munkánk végeztével a Korondi Iskolába mentünk, ahol a hetedikes gyerekekkel ismerkedtünk meg. A jó hangulatú délutánnak a vacsoraidő vetett véget, indulnunk kellett. Tanáraink azonban engedékenyek voltak, vacsora után a korondi gyerekekkel társasozhattunk, zenét hallgathattunk, ismerkedhettünk. A „buli” végeztével fáradtan, de annál több élménnyel feküdtünk le.

2023. március 15. (szerda)

Ezen a napon kicsit tovább tudtunk pihenni, ébresztő csak 7:00-kor volt. A szobaszemle után reggeli, majd szobáinkba vonultunk, ahol elkezdtünk készülődni az ünnepségre. Mi lányok befontuk egymás haját, előkészítettük ünneplő ruháinkat. Azért a fiúk is kitettek magukért, bár nekik egyszerűbb volt előkészülni. Miután elindultunk két részre szakadt a csapatunk. Akik szerepeltek a Korondi iskolában várakoztak a helyi gyerekekkel, akik pedig nem voltak a műsor szereplői tovább vonultak az unitárius egyházhoz, ahol egy Istentiszteleten vettek részt. Az ünnepség beszédekkel, koszorúzásokkal, lovas bandérium felvonulásával, fúvós zenekar előadásával kezdődött, majd következett az óvoda, általános és középiskola, majd a mi műsorunk. Nagyon színvonalas előadásokat láthattunk, méltó megemlékezés volt ez a márciusi hősökre. Az ünnepi műsor után visszamentünk szállásunkra átöltözni és pihenni kicsit. A napnak azonban még korántsem volt vége! Buszra szálltunk, és Szejkefürdő irányába indultunk. Itt megkóstoltuk a méltán hírhedt borvizet (nem, ne örüljetek nincs alkoholtartalma, itt az ásványvizet nevezik így), majd a Mini Erdély Parkot látogattuk meg. A park hasonlít a Mini Magyarország Parkhoz, ami Szarvason található, csak itt Erdély nevezetes várait láthatjuk kicsinyített formában. Innen átsétáltunk az Orbán Balázs Múzeumba, aki híres Erdély kutató volt. A múzeum megtekintése után megkoszorúztuk a sírját, és székelykapuk sora alatt visszasétáltunk buszunkhoz. Jani bácsi innen Székelyudvarhelyre repített bennünket, ahol egy kis városi séta során ismerhettük meg ezt a szép várost. A nap zárásaként Korondra visszatérve felsétáltunk Piroska nénihez és Pista bácsihoz, akik helyi fazekasok. Először megfigyelhettük, hogyan alakul az agyag Pista bácsi keze alatt vázává, tányérrá, esetleg pohárrá, majd szemügyre vehettük Piroska néni hogy cifrázza a vonalakat hihetetlen természetességgel. A bemutató végén mi is mindent kipróbálhattunk, és megtapasztalhattuk, mennyi munka van egy ilyen tárgy elkészítésében. Késő este értünk vissza szállásunkra, ahol a gőzölgő gulyásleves már a bográcsban várt bennünket. Természetesen egy kis sütemény még fért a pocakunkba. A mozgalmas nap után mindenki fáradtan dőlt le az ágyba.

2023. március 16. (csütörtök)

A reggelünk a szokásos módon kezdődött. A reggeli természetesen nagyon finom volt. Miután degeszre tömtük a hasunkat útnak indultunk, Petőfi Sándor és Tamási Áron emlékére. Az első megállónk Farkaslaka volt. Hűvös volt az idő és fújt a szél. Itt koszorúztuk meg Tamási Áron emlékművét. Ezután folytattuk utunkat Székelykeresztúron. A Molnár István Múzeumot néztük meg, ahol többet is megtudtunk a székely kultúráról. Fehéregyháza volt a következő úti cél, ahol megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét, és érdekes dolgokat tudtunk meg róla. Egy terepasztalt is megnézhettünk a 1848-49-es szabadságharcról.
A nap fénypontja Segesvár volt. Egy ma is lakott várba nyerhettünk betekintést. Bár a várudvar nagyobb részét szállodák, galériák, egy iskola, templomok foglalták el, egy kis rész jutott lakóházaknak is. Meglepetésként az óratoronyba is felmentünk, ahonnan csodás kilátás nyílt az óvárosra. A nap végén sor került a korondi Aragonit Múzeum meglátogatására, ahol érdekes dolgokat ismerhettünk meg erről a különleges ásványról. Az ízletes vacsora elfogyasztása után, kezdetét vette a vetélkedő. Edit néni villámkérdésekkel bombázott minket, majd különböző kreativitásunkat is igénybe vevő feladatok következtek. A versenyből mindenki győztesen került a kategóriáknak megfelelően, és természetesen a jutalom sem maradhatott el. A vetélkedő végén azonban nem a megérdemelt pihenés következett! Sajnos csomagjainkat össze kellett készíteni a másnapi induláshoz.

2023. március 17. (péntek)

Sajnos erdélyi kirándulásunk végére értünk. El sem akartuk hinni, hogy vége, olyan gyorsan eltelt ez az öt nap. A szokásos ébresztő, és Magdi néni reggelije után már ültünk is a buszon.
A hazafelé utunk sem telt el maradandó élmények nélkül. A végeláthatatlan buszutat egy várlátogatással tettük színesebbé Vajdahunyadon. A vár látvány sokunkat magával ragadott, de belül is rengeteg kiállítást láthattunk a korabeli időkből. Különböző kis tornyokba, kiszögellésekbe vezettek fel bennünket tanáraink, ahonnan megcsodálhattuk a kilátást, illetve a vár rejtett kis zugait.
Jó záró programja volt kirándulásunknak. Néhány óra utazás után elhagytuk Erdélyt, és rengeteg élménnyel gazdagodva értünk a határra. A hosszú sorban állás mindannyiunk tűrőképességét próbára tette, hiszen már vártuk az anyukák mennyei vacsoráját.
Amikor Félegyháza határához értünk, és megköszöntük tanárainknak ezt az egy hetet, úgy gondolom, sokan éreztük úgy, hogy szívesen visszamennénk, és felfedeznénk még Erdély más szépségeit is. Bízom benne, hogy így lesz, és többen visszatérünk még.
Kívánom a következő hetedik évfolyamoknak, hogy legyen részük ebben a programban, mert sok maradandó emléket gyűjthetnek ezen a kiránduláson.

Krizsán Luca

Trianonra emlékeztünk

Már 103 éve, hogy 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amely napot az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az erről szóló, 2010. évi XLV. törvénnyel. Délelőtt 10 órakor – az aláírás vélelmezett időpontjában – a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

A magyar történelem egyik legtragikusabb pillanataként tartjuk számon a trianoni békét, amikor egy nemzet vált a nagyhatalmi törekvések áldozatává. Trianon tragédiája kettős: megcsonkította Magyarországot és szétszakította nemzetünket.

A közelgő viharfelhők miatt a hagyományoktól eltérően, nem szabadtéren a Magyarok Nagyasszonya-szobornál, hanem a Sarlós Boldogasszony-templomban tartották meg a városi megemlékezést pénteken Kiskunfélegyházán. Intézményünket a 7. évfolyam képviselte a megemlékezésen.