Határtalanul Erdélyben 2022 – 8. osztály
Három év telt el úgy, hogy a pandémia miatt elmaradtak az erdélyi kirándulások. Nyolcadikosként már mi is lemondtunk a lehetőségről, amikor megtörtént a csoda. Mi is útra kelhettünk! Blogbejegyzésünk reméljük ad egy kis ízelítőt azoknak, akik még nem jártak ezen a vidéken! Kívánjuk, hogy mindenki élje át, tapasztalja meg Erdély szépségeit!
1. nap 2022. május 16. hétfő
Hétfő hajnalban, a két 8. osztály valamint pár ötödikes útnak indultunk a messzi, de csodálatos Erdélybe. A „kaland” hajnali 4 órakor kezdődött, amikor elindultunk az akkor még ismeretlen táj felé. Az elején még csendes kis busz egy pár órácskával később már izgatott gyerekzsivajjal lett tele.
Miután elhagytuk a határt ahol minden rendben ment, szinte azonnal a még felfedezetlen táj tárult elénk. Pár órával később megérkeztünk Félegyháza egyik testvértelepülésére; Tordára. Utunk először egy helyi iskolába vezetett, ahol a roppant kedves tanárok és gyerekek finomságokkal kínáltak minket. Miután mindenki jóllakott, egy focimeccs vette kezdetét a tordai- és félegyházi tanulók között. Az összecsapás döntetlenre sikerült.
Egy Petőfi szobor koszorúzását követően, a buszunk a tordai sóbányába repített minket, ahol körbejártuk a bánya nevezetességeit, kipróbáltuk a visszhangot, sőt a só kóstolására is sor kerülhetett. A buszra visszatérve elindultunk a szálláshelyünk felé, mégpedig Korond településre. A beköltözködés után, egy isteni vacsorát követően a csapat végre nyugovóra tért.
Leiz Luca
2. nap 2022. május 17. kedd
Kedd reggel korán keltünk, hogy mindent rendbe tudjunk szedni a szobaszemle előtt. Miután elvégeztük reggeli teendőinket, fáradtan és még álommal teli szemmel elcammogtunk az étkezőbe. Temérdek mennyiségű, finomabbnál finomabb étkekkel vártak minket. Mikor már degeszre tömtük magunkat, elégedett mosollyal az arcunkon ültünk fel buszunkra.
Az első úticél a Medve-tó volt. Körbesétáltuk a területet, és még madárlesre is volt idő. Több ezer fotóval később már repültünk is következő állomásunkra, a parajdi sóbánya felszín feletti részére. Azonban arra nem számítottunk, hogy tanáraink egy meglepetéssel készültek számunkra. Amint leszálltunk a járműről, Laci, a szállás tulajdonosainak fia termett mellettünk kocsijával, melynek csomagtartója friss kürtőskaláccsal volt tele. Mindenki választott magának a finom süteményből, majd leültünk a hegy oldalában és jóízűen elfogyasztottuk.
Kicsivel később fel is kerekedtünk, és indultunk a sóhátra. Mindenki kapott időt, hogy megnézze a kis patakot, és a csoporttal együtt a nagy sóhegyekhez is ellátogattunk. Ezek után az izgalmak után látnunk kellett, hogy valójában hogy is néz ki a talpunk alatt rejtett terület. Busszal le is utaztunk a nagy bányába, ami fényűzően csodálatos dolgokat rejtett. A barlang felfedezése után ping-pongozással, tollasozással, vásárlással és sétálással töltöttük az időnket. Egy órányi barangolás után megismertünk még egy kisebb tárnát, majd indultunk is vissza a buszhoz, ugyanis időközben eleredt az eső. Azonban ez sem állított meg minket abban, hogy el tudjuk költeni Korondon a zsebpénzünket. A bazársoron mindent (is) találtunk, ami szemnek-szájnak ingere. Ezután visszatértünk a szállóhelyre, ahol az isteni vacsora után elnyomott minket az álmok világa.
Cseri Inez
3. nap 2022. május 18. szerda
A reggelünk a szokásos módon kezdődött. A reggeli természetesen nagyon finom volt. Miután degeszre tömtük a hasunkat útnak indultunk, Petőfi Sándor és Tamási Áron emlékére.
Az első megállónk Farkaslaka volt. Hűvös volt az idő és fújt a szél. Itt koszorúztuk meg Tamási Áron emlékművét. Ezután folytattuk utunkat Székelykeresztúron. A Molnár István Múzeumot néztünk meg, ahol többet tudtunk meg a székely kultúráról. Fehéregyháza volt a következő úticél, ahol megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét, és érdekes dolgokat tudtunk meg róla. Egy terepasztalt is megnézhettünk a 1848-49-es Szabadságharcról.
A nap egyik fénypontja Segesvár volt. Egy ma is lakott várba nyerhettünk betekintést. Bár a várudvar nagyobb részét szállodák, galériák, egy iskola, templomok foglalták el, egy kis rész jutott lakóházaknak is. A nap végén sor került a korondi Aragonit Múzeum meglátogatására, majd a Csiga-domb felfedezésére. Érdekes dolgokat ismerhettünk meg erről a különleges ásványról. Az ízletes vacsora elfogyasztása után a megérdemelt pihenés vette kezdetét.
Rácz-Szabó Zsófia
4. nap 2022. május 19. csütörtök
Csütörtök reggel a finom puliszka elfogyasztása után csapatunk ellátogatott a korondi Unitárius templomba. Egy érzékeny búcsú után elsétáltunk a Korondi Szakközépiskolába, ahol a fiúk harcba szálltak a magyar becsületért: részt vettek egy kemény focimeccsben. Ez alatt a lányok is új barátokra tettek szert.
Egy gyors buszút elrepített minket Szelykefürdőre, ahol ellátogattunk a Borvíz múzeumba. Kis sétával elértük a hosszú székelykapu-sort, melynek tetején ékeskedik Orbán Balázs sírja. Koszorúzás után a Mini Erdély felé vettük az irányt. A felújítások ellenére sok mindent láthattunk, és a moziban is elüthettük az időnket. Sebes buszunk Székelyudvarhelyre vitt minket, ahol városnézés során megtekinthettük a Szoborparkot is, melyben magyar történelmi személyek mellszobrai helyezkednek el.
Egy kis pihenő után sétálva tettük meg az utat Piroska néni és István bácsi házához, ahol fazekasmesterré válhattunk. Hazafele úton már mindenkinek az esti vetélkedő és diszkó járt a fejében. Minden csapat nyertesként került ki különböző kategóriákban. Ezt követte a várva várt buli, mely igaz, nem tartott sokáig, de nagyon jól éreztük magunkat. Még tanáraink is beszálltak táncolni. Az este lezárásaként elköszöntünk a fiúktól és mindenki nyugovóra tért.
Cseri Inez
5. nap 2022. május 20. péntek
Sajnos az erdélyi kirándulásunk végére értünk. Az utolsó nap, szinte fel sem fogtuk, hogy vége, olyan gyorsan eltelt ez az öt nap. Észre sem vettük az idő múlását. A szokásos ébresztő, és Magdi néni reggelije után már ültünk is a buszon.
A hazafelé utunk sem telt el maradandó élmények nélkül. A havas hegytetőktől, és zöldellő hegyoldalaktól elbúcsúzva, még várlátogatást tettünk Vajdahunyadon. A vár látványa már sokunkat magával ragadott, de belül is rengeteg kiállítást láthattunk a korabeli időkből.
Jó záró programja volt ennek a hétnek, és a ’Határtalanul’ kirándulásunknak. Néhány óra utazás után pedig elhagytuk Erdélyt, és rengeteg élménnyel gazdagodva értünk a határra.
Szerintem, senkinek nem lett volna ellenére, ha visszafordultunk volna, és még néhány napot eltöltöttünk volna ezen a csodás helyen, még több élményt szerezve magunknak.
Kívánom az utánunk jövőknek, hogy legyen részük ebben a programban, mert sok maradandó emléket gyűjthetnek ezen a kiránduláson.
Leiz Luca
A cikk a következő oldalon folytatódik a hetedikesek beszámolójával.
