Határtalanul Erdélyben – 2024. március 11-16.
Hétfő: Hajnal 4 kor indultunk, a korai időpont miatt fáradt, de annál izgatottabb csapattal. Bár mindenki álmos volt, a nyüzsgés garantált volt egész úton. Első hosszabb megállónk a gyönyörű kilátással rendelkező Királyhágó volt. Innen már nem volt messze az első igazi célunk, Torda. Itt elsétáltunk a Josika Miklos Líceumba, ahol a két hetedik osztálynak lehetősége volt megismerkedni és beszélgetni velünk egyidős tordai diákokkal. A gyerekek megmutatták a 2019-ben felújított templomukat is. Innen a Petőfi szoborhoz mentünk, ahol koszorúzással tisztelegtünk a híres költő előtt. Majd a nap utolsó programjaként meglátogattuk a Tordai sóbányát. Utunk ezután már Korondra a szállásunkhoz vezetett, ahol már várt minket a frissen vetett ágy és a finom vacsora.
Kedd: A rövidre sikerült éjszaka, majd a szobaszemle után már alig vártuk a reggelit. Nagyon finom volt, mindenki degeszre tömhette a hasát. Ezután elindultunk a parajdi sóbányába, ami szerencsére nem volt messze. A bányába egy külön buszjárattal kellett lemenni. Lent sétáltunk, pingpongoztunk, tollasoztunk, tornáztunk, biliárdoztunk, souvenireket vásároltunk és még sok mást izgalmas dolgot csináltunk. Körülbelül három órát töltöttünk el. Ezután Szovátára látogattunk, ahol sétáltunk a településen egy jó nagyot. Itt található a Medve-tó, mely nevét onnan kapta, hogy fentről nézve egy kiterített medvebunda alakjára hasonlít. A táj szépségét csak az eső csúfította el, de így is nagyon jó éreztük magunkat. A Medve-tó mellett még számos más kisebb tó is megtalálható, természetesen ezeket is meglátogattuk. Szállásunkra visszatérve megvacsoráztunk, majd volt aki kártyázott, és volt aki focimeccset nézett.
Szerda: Mint kedden ma is 7 órakor keltünk. A nagyon finom reggeli után híres írónk, Tamási Áron és Petőfi Sándor emlékműveit látogattuk és koszorúztuk meg. Egy-egy idézettel, verssel emlékeztünk róluk. Dél körül érkeztünk vissza, ahol meglepetés kürtöskaláccsal vártak minket ebédre. Délután a műsorban szereplő diákok elpróbálták az ünnepi műsorra a táncot, majd tettünk egy túrát a Csigadombra. Itt megismertük a korondi aragonit történetét, majd két különböző borvizet is kóstoltunk. Na senki ne örüljön, a borvíz ásványvíz, mely különféle ásványi anyagokat tartalmaz. A hosszú és fárasztó nap után mindenkinek jól esett a finom vacsora, és a pihenés.
Csütörtök: A szokásos szobaszemle után lementünk reggelizni, majd elindultunk a programokra. E napi jelmondatunk az volt, hogy: Petőfi nyomában, ugyanis azokat a helyeket jártuk be ahol Petőfi járt utolsó napjain. Ahogy elhagytuk Kalondatetőt, egy hosszabb buszút után megpillanthattuk az Ispán kutat. Itt látták utoljára Petőfit. Pár perccel később megérkeztünk Székelykeresztúrra, ahol először meglátogattuk a Molnár István Múzeumot. Itt régi házak és eszközök voltak, mint egy skanzenben. Meglátogattuk Petőfi körtefáját is, ahol a legenda szerint utolsó estéjét töltötte a híres költő. Ezután Segesvárra indultunk, ahol felmentünk a várba, majd egy történelem tanárnő vezetésével körbejártuk a várat, miközben sok érdekes történetet mesélt nekünk. Mindent is megtudtunk a várról, az óratoronytól kezdve, a Petőfi szoborig. Természetesen itt is koszorúztunk. Innen Fejéregyházára vezetett utunk, ahol a Petőfi emlékparkot látogattuk meg. Itt található egy óriási turulmadár szobor, illetve egy Petőfi szobor is. Koszorúzás után megismerkedhettünk a segesvári csata lefolyásával. A hosszú nap után különösen jól esett a meleg vacsora.
Péntek: Ez a nap nagyrészt a március 15-ei ünnepségről szólt. Az ünnepi beszédek meghallgatása és a koszorúzás után a korondi iskolák ünnepi műsorát néztük meg. Mi is vártuk hogy előadhassuk amivel készültünk. Az ünnepség után vendégül láttak minket egy közös ebédre a korondi diákokkal. Ebéd után meglátogattunk egy keramikus műhelyt, ahol lehetőségünk volt megnézni, hogy készítik a Korondi kerámiákat. Pista bácsi megmutatta hogyan lesz az agyagból váza, és a bátrak ki is próbálhatták. Piroska néni az írókázás, és a festés rejtelmeibe engedett bepillantást számunkra. Innen az aragonit múzeumba vezetett utunk, ahol bővíthettük ismereteinket az egyedülálló korondi aragonitról. Este a vacsora után csapatokra osztva vettünk részt egy vetélkedőn, ahol az eddigi utunkkal kapcsolatban tettek fel izgalmas kérdéseket tanáraink. Az este, és a hét utolsó programjaként egy bulit szerveztek nekünk. Az est végén nem szívesen mentünk szobáinkba, mert tudtuk pakolni kell, és másnap indulunk haza.
Szombat: Reggel a szokásos szobaszemle után lementünk reggelizni, ahol megtörtént a tegnap esti verseny eredményhirdetése. Mindenki kapott jutalmat a teljesítménye függvényében. Elköszöntünk vendéglátóinktól, majd elindultunk a hosszú buszúton haza. Ám mielőtt átléptünk a határon, megálltunk Vajdahunyad váránál. Kicsit Roxfortos beütése volt, nagyon különleges. A tornyokból nagyon szép kilátás nyílt a városra, emellett a belsejében kisebb kiállításokat is megtekinthettünk, melyek által betekintést nyerhettünk, hogy hogyan éltek régen a királyok. Ezután a rövid megálló után folytattuk hosszú utunkat. A határon aránylag hamar átjutottunk. A buszon mindenki mindenkivel megosztotta a megmaradt nasijait, így tele ettük magunkat. Körülbelül hét órakor érkeztünk meg Kiskunfélegyházára. Nagyon vártuk már, hogy lássuk szüleinket, és végre a saját ágyunkban alhassunk. Köszönjük ezt az egy csodás hetet tanárainknak! Kívánjuk, hogy a Határtalanul Program keretében minden leendő társunk jusson el Tündérországba, és ismerje meg hazánk ezen elveszett darabját.
Csollár Virág 7.a és Perlaki Máté 7.a