Határtalanul Petőfi Sándor nyomában – 2025. március 12-16.
1. nap
Már hónapok óta ezeket a napokat vártuk, és végre megérkezett. Kora reggel hatalmas nagy izgalommal, az iskola előtt gyülekezve vártuk az indulást. Miután a busz megérkezett, és a bőröndök bekerültek a busz aljába felszálltunk, majd az ablakon át integettünk a szülőknek búcsúzásul, ugyanis elindultunk Erdélybe. Mivel még mindenki eléggé fáradt és álmos volt, az út első 2-3 óráját alvással és pihenéssel töltöttük. A csendes pihenő után, Attila bácsi elmondott pár fontos és érdekes információt, majd megálltunk egy kicsit kinyújtózni. Jó négy óra buszon ülés után következett az első megállónk, Torockó. Itt sétáltunk egy jót, ami kicsit átmozgatott mindenkit. Sokáig sajnos nem maradhattunk, mivel mennünk kellett tovább Tordára, ahol a líceumba járó hetedikesek már vártak minket. Amikor megérkeztünk, az ottani igazgatónő köszöntött minket. A gyerekek megvendégeltek bennünket üdítővel és kaláccsal. Egy kis feloldódás után a lányok már jókedvűen beszélgettek, a fiúk pedig egy jót fociztak. Szomorú búcsút vettünk tőlük, mert aznap még egy hosszabb programunk volt, mielőtt a szállásra értünk volna… (Kis Adél 7.a)
2. nap
A csütörtöki napot reggel 7 órakor kezdtük. Az ebédlőben 8 órakor ínycsiklandozó reggelivel vártak minket, ami mindenkinek nagyon ízlett. Reggeli után buszra szálltunk, és elindultunk a Parajdi Sóbánya felé. Sajnos pont egy esősebb napot fogtunk ki erre a programra, de ez nem hátráltatott minket. Miután megérkeztünk, felszálltunk egy buszjáratra és elindultunk lefele a bányába, mely egészen a bejáratig vitt minket. Átmentünk az ellenőrző kapukon, és egy hosszú lefele vezető lépcsőn lejutottunk a bányába. Bevártunk mindenkit, aztán Attila bácsi több mint 1 órát adott nekünk hogy sportoljunk, szórakozzunk, felfedezzük a bányát, és olvassunk róla érdekességeket a kihelyezett információs táblákról. Mindenki jól érezte magát. Valaki a pingpongban, valaki a tollasban, valaki pedig a játékgépeknél találta meg a szórakozást. A két óra letelte után, felértünk a felszínre. Buszra szálltunk, és elindultunk Szovátára, ahol már szikrázó napsütés fogadott minket… (Leiz Kolos 7.b)
3. nap
Minden szokásosan kezdődött reggel. Megreggeliztünk, összepakoltunk, majd elindultunk Farkaslakára megkoszorúzni Tamási Áron szobrát. Sok érdekes ismeretterjesztő információt hallhattunk útközben Gyenes Attila igazgató úrtól. Második megállónk a Molnár István Múzeum régészeti kiállításához vezetett Székelykeresztúron. Sok érdekes, régi ereklyéket láthattunk több történelmi korból, mint például különböző vázák, használati eszközök. Ezután a híres körtefához mentünk, ahol Petőfi utolsó napjait töltette, majd Segesvárra indultunk a március 15-i ünnepély képviselésére… (Molnár Emma 7.b)
4. nap
Szombat reggel izgatottan keltünk ugyanis ezen a napon március 15-e volt, és iskolánk műsort adott Korondon. Az isteni reggeli után elindultunk busszal a műsor helyszínére, ahol először magyar népdalokat énekeltünk, majd egyikünk elszavalta a Nemzeti dalt. Produkciónkat egy táncos előadással zártuk, mely után fáradtan tértünk vissza a szállásra, ahol meglepetés ért bennünket, mert pizza volt az ebéd. Mindenki boldogan elfogyasztotta, majd ismét felszálltunk a buszra, és a korondi általános iskolánál szálltunk ki. Miközben a fiúk fociztak egymás ellen, addig mi az ottani hetedikes lányokkal beszélgettünk, ismerkedtünk… (Szunyi Léna 7.b)
5. nap
Mint az eddig eltel négy napban a svédasztalos reggeli elfogyasztása után felszálltunk a buszra. Azonban most nem kirándulni mentünk, hanem hazafele vettük az irányt. Út közben még tettünk egy kitérőt Vajdahunyad váránál… (Bitó-Galló Panna 7.b)
A teljes cikket keressétek a hamarosan megjelenő CHIPegető aktuális számában!