8. a

8. b

Chipegető búcsúoldalak

Búcsúbeszéd

Tisztelt Tanáraink, Diáktársaink, Vendégeink!

Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy eljön az a perc, amikor nekünk kell búcsút mondanunk. Szinte hihetetlen, hogy a csengő már nem nekünk szól. Várva-várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva-várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak sorfalat, a mi kezünkben gyűlik a virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon éreztük magunkat. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. 2014-ben, mint 6-7 éves kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. Tanítóink: Margó néni, Anita néni, Judit néni és Virág néni féltő szeretettel fogták kezünket, s segítségükkel elsajátíthattuk az írás tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.

Nemsokára felsősök lettünk. Klárika néni és Csilla néni szeretetével körbevéve új tanárokkal, új környezettel ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő egyre csak múlt…

S most itt állunk. Ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk: a versenyek babonás előkészületei, a kirándulások vidám pillanatai, a dolgozatok, vizsgák izgalmai. Furcsa belegondolni, hogy szeptemberben már nem itt kezdjük az évet, nem várnak ismerős arcok. Az elmúlt nyolc év emlék lesz. Egy emlék, amely lassan elhalványul, megkopik, de nem tűnik el, nem tűnhet el nyom nélkül.

Búcsúzunk Tanítóinktól, Tanárainktól!

Ők nemcsak tanítottak, neveltek is minket. Köszönetet mondok a magam és diáktársaim nevében osztályfőnökeinknek és a tanárainknak, azért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nemcsak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában.

Kedves Hetedikesek, most hozzátok szólok!

Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat! Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük, jó példa voltunk számotokra, és az együtt töltött éveket nem felejtitek el.

Most szüleinkhez szólok.

Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség. Köszönjük nekik mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután. Köszönjük, hogy a felvételi idején is hittek bennünk, lelket öntöttek belénk. Igyekszünk szorgalmunkkal és becsületes életünkkel mindezt meghálálni.

Eljött a búcsú ideje.

Búcsúzunk tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokat rejtő udvartól.
Soha nem feledjük el, hogy a Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola tanulói voltunk nyolc hosszú éven át.

Kiskunfélegyháza, 2022.06.18.                                            

A 8. évfolyam nevében:

Cseri Inez (8.a)             Leiz Luca (8.b)

Hagyományteremtés – faültetés, koszorúzás

Ballagó Dózsás diákjaink hagyományteremtő céllal fát ültettek az iskola közelében található parkban. Jelképezve ezáltal a gyökereket, amely az intézményhez kapcsolja őket. A fejlődést, melyre a magasodó, előbb vékony majd megerősödő törzs utal. Az évek alatt terebélyesedő lomb példáján keresztül pedig a gyarapodó tudásukat értelmezhetjük. Az elültetett fa alá egy QR kóddal ellátott információs táblát is kihelyeztek a búcsúztató hetedikes diákok ajándékaként, mely az iskola honlapjára mutatva, ballagóinkról ad további információkat. A kezdeményezés nem csak környezetvédelmi szempontból szép gesztus, hanem a jövőre utaló, a visszatérés lehetőségét is előre mutató tett. A gyermekek a park területén található Dózsa György, az intézmény névadójának szobortalapzatára búcsúzásképpen koszorút helyeztek el, ezzel is tisztelegve az iskolánk névadója előtt.

Dózsás-díjasaink