8. a

8. b

Chipegető búcsúoldalak

Búcsúbeszéd

Szeretettel és tisztelettel köszöntünk minden kedves jelenlévőt: tanárainkat, szüleinket, vendégeinket és a Dózsás diákokat!

Nehéz megszólalni, hiszen nyolc évig a Dózsa volt a „második otthonunk”, s most el kell búcsúznunk az iskolától, tanárainktól, barátainktól, és egymástól is.

Minden évzárón hallhattuk az akkor ballagó osztályok búcsúzó beszédét, mégsem egyszerű úgy megszólalni, hogy mi köszönünk el.

Egy évvel ezelőtt sajnos nem volt lehetőségünk az akkor ballagó nyolcadikosoktól elköszönni a vírushelyzet miatt, most pedig mi állunk itt, az utolsó általános iskolai évzárónkon.

Nyolc évvel ezelőtt szinte kis óvodásokként léptünk be az elsősök világába, ahol a tanító nénik bizalommal, sok-sok segítséggel és szeretettel, valamint rengeteg türelemmel vezettek be minket az olvasás, az írás és a számtan titokzatos rejtelmeibe. Biztonságot adtak a mindennapokban, fogták a kezünket, és hagyták, hogy gyerekek legyünk. Megannyi közös játékot tanultunk tőlük, amikre most is mosolyogva gondolunk vissza.

Aztán hirtelen felsősök lettünk! Sok új hatással, környezettel, új tanárokkal ismerkedtünk meg. Rengeteg dolgot tanultunk, tudásunk egyre növekedett, ahogyan mi is. Más célokat tűztünk ki magunknak, máshogy láttuk önmagunkat és másokat is.

Az iskola összekötött minket, gyerekeket és tanárokat, az osztályon belüli kapocs pedig egyre erősebb lett. Segítettünk egymásnak, egyre jobban megismertük egymást és önmagunkat is. Sokat tanultunk biológiából, matematikából vagy irodalomból, de arról is, mi az összetartás, a támogatás, a bizalom vagy éppen a kitartás egy cél érdekében. Közösen éltük meg kamaszkorunkat, együtt sírtunk és nevettünk.

A sok apróságot, ami a hétköznapjaink szerves része volt, magunk mögött hagyjuk. Ezek a dolgok általában észrevétlenül voltak jelen az életünkben, talán most vesszük csak észre igazán, amikor már vége van.

Először szeretnénk elköszönni a tanárainktól és osztálytársainktól, de ez nem azt jelenti, hogy el is felejtjük egymást. Ezután már nem minden nap találkozunk, de az emlékek, amiket együtt szereztünk-gondolok itt kirándulásra, közös délutánra, a szünetekre vagy egy egyszerű hétfő reggelre-, örökre megmaradnak, és mosolyogva tekinthetünk rájuk vissza.

Bár mindnyájan izgatottan várjuk a következő tanévet, az új iskolát, az ismeretlen tanárokat és a leendő osztálytársakat, mégis nehéz belegondolnunk, hogy szeptemberben nem a megszokott környezetbe térünk vissza. Az elmúlt nyolc év, amit itt töltöttünk, itt marad az iskola kapui között. A Dózsában töltött idő szép emlékként él tovább bennünk. Eddigi tapasztalataink alapján biztosak vagyunk benne, hogy ha a jövőben segítségre, támogatásra lesz szükségünk, bátran fordulhatunk általános iskolai nevelőinkhez.

Kedves Tanáraink! A nyolcadik évfolyam nevében szeretném megköszönni a sok támogatást és a még több türelmet, amit kaptunk az évek során.

Köszönjük a bizalmat, mert bizalom nélkül semmi sem sikerülhet. Mi rengeteget kaptunk belőle. Szeretnénk megköszönni kedves osztályfőnökeinknek gondoskodó szeretetüket, segítségüket, amit az egyszerű mindennapokban kaptunk tőlük.

Drága Szüleink! Azt, hogy nektek mennyi mindenért vagyunk hálásak, nem lehet szavakkal kifejezni. Köszönjük, hogy mindig mellettünk álltatok és hittetek bennünk. Sokszor nehéz pillanatok elé állítottunk titeket s magunkat is egyaránt. Ilyen volt a felvételi időszak, ami egyesek számára nagy akadályt jelentett, de büszkék vagyunk magunkra, mert nem adtuk fel és egyre jobban harcoltunk és cselekedtünk céljaink eléréséért.

Minden osztálytársam és évfolyamtársam nevében csak annyit mondok: KÖSZÖNJÜK szüleinknek ezt a 8 éven át tartó támogatást, amit kaptunk tőlük.

Kedves hetedikesek! Köszönjük Nektek, hogy ünnepi díszbe borítottátok az iskolaudvart a ballagásunkra. Szeptembertől Ti lesztek a legnagyobbak a Dózsában, ehhez kívánunk Nektek sok szerencsét és minél több eseménydús pillanatot, élményt.

Kedves osztályom és évfolyamom, végül hozzátok szólok!

Kimondhatom, hogy ez az együtt töltött sok év senkinek sem volt könnyű, de alaposan megismerhettük egymást. Visszagondolva nem is volt ez olyan rossz! Talán még akkor sem, ha néha azt gondoltuk, végünk van egy dolgozat miatt, és bármennyire is ígértük azt, hogy lehozzuk tanáraiknak a csillagot is az égről, ha nem írunk dolgozatot, a végén mégis teljesítettük azt.

Nem is gondoltuk, hogy ez a 8 év ilyen hamar el fog telni, de most mégis itt állunk mindenki előtt utoljára, egy évfolyamként.

Elbúcsúzunk, de mindent, amit itt tanultunk, hasznosítani tudjuk majd az életben. Mosolyogva gondolhatunk vissza az együtt töltött tanórákra, szünetekre, kirándulásokra, s bár ez a korszak most lezárult, lesznek emberek, akik, akármi történjen, részesei maradnak az életünknek.

Kiskunfélegyháza, 2021.06.19.                                            

A 8. évfolyam nevében:

Sinkó Emma (8.a)             Török Kitti (8.b)

Hagyományteremtés – faültetés, koszorúzás

Ballagó Dózsás diákjaink hagyományteremtő céllal fát ültettek az iskola közelében található parkban. Jelképezve ezáltal a gyökereket, amely az intézményhez kapcsolja őket. A fejlődést, melyre a magasodó, előbb vékony majd megerősödő törzs utal. Az évek alatt terebélyesedő lomb példáján keresztül pedig a gyarapodó tudásukat értelmezhetjük. Az elültetett mezei juhar (Acer campestre) alá egy QR kóddal ellátott információs táblát is kihelyeztek a búcsúztató hetedikes diákok ajándékaként, mely az iskola honlapjára mutatva, ballagóinkról ad további információkat. A kezdeményezés nem csak környezetvédelmi szempontból szép gesztus, hanem a jövőre utaló, a visszatérés lehetőségét is előre mutató tett. A gyermekek a park területén található Dózsa György, az intézmény névadójának szobortalapzatára búcsúzásképpen koszorút helyeztek el, ezzel is tisztelegve az iskolánk névadója előtt.

Dózsás-díjasaink