8. a

8. b

Chipegető búcsúoldalak

Búcsúbeszéd

Kedves Vendégeink, Diáktársaim és Tisztelt Tanáraink!

Ma egy különleges napra gyűltünk össze: ballagásunk ünnepére. Ez a nap nem csak egy szertartás, hanem életünk egy fontos mérföldköve, amely lezárja az általános iskolai éveinket.

Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal, bár kissé bizonytalanul léptük át az iskola kapuit. De tanító nénik féltő szeretettel fogták kezünket, segítettek és támogattak bennünket. Megismertették velünk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát, és bevezettek minket a számok birodalmába is.

Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel és új tantárgyakkal ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, céljaink és álmaink. De az idő egyre csak múlt… És most itt állunk tarisznyával a vállunkon, virággal a kezünkben, ballagó nyolcadikosokként. Az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk: dolgozatok előtti olykor stresszes percek, a versenyek erőpróbái, az osztálykirándulások boldog pillanatai, a közösen végig beszélgetett szünetek.

Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy ilyen gyorsan eljön az az idő, hogy nekünk kell búcsút mondanunk.

Várva várt, de mégis nehéz nap számunkra ez a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól. Mi vagyunk a fotók főszereplői, nekünk adják a virágcsokrokat, ma minket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, de csak az utolsó napokban jöttünk rá, mennyire biztonságban voltunk itt. Itthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, a tantermeket, tudtuk mi hol van, és kihez fordulhatunk segítségért. Szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Hogy az új tanévet már egy másik épületben, más tanárokkal, más gyerekek közt az ismeretlenben kezdjük.

Először is meg szeretném köszönni a magam és diáktársaim nevében a tanárainknak, azt a rengeteg időt, energiát és türelmet, amit ránk fordítottak nem csak a tanórákon, hanem a versenyeken és a pályaválasztás időszakában is. Végig hittek bennünk, még akkor is, amikor mi magunk talán kételkedtünk. Nem csak a tananyagot tanították meg nekünk, hanem életre szóló értékeket, bölcsességeket és leckéket kaptunk. Minden egyes dolgozat, feladat hozzájárult ahhoz, hogy fejlődjünk és gyarapodjunk. Hiszünk abban, hogy minden, amit itt tanultunk, segíteni fog minket a továbbiakban, hogy elérjük céljainkat, és megvalósítsuk álmainkat.

Kedves diáktársaim! Ma nem csak az iskolától, hanem egymástól is búcsúzunk. Az elmúlt nyolc év alatt rengeteg közös emléket gyűjtöttünk és sok minden történt velünk. Barátságok szövődtek, közös kalandokat éltünk át, és együtt küzdöttünk meg a nehézségekkel. Köszönöm nektek az együtt töltött időt,a közös nevetéseket, a támogatást és a barátságot.

Most szüleinkhez szólok. Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel, azt felsorolni szinte lehetetlen. Az első naptól kezdve, amikor iskolába léptünk, mindig ott voltatok mellettünk, támogattatok és biztattatok minket. Nehéz kifejezni, mennyit jelent számunkra a ti szeretetetek és odaadásotok. A sok áldozat, amit hoztatok értünk, mind hozzájárult ahhoz, hogy most itt állhatunk, és büszkén tekinthetünk vissza az elmúlt évekre. Igyekszünk szorgalmunkkal meghálálni mindazt, amit tettetek, és még tenni fogtok értünk. Ezt megígérjük.

Hadd zárjam beszédemet egy Ady Endre idézettel.

„A szárny megnőtt, üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákélet,
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák”

Tarjányi Tamara (8.b) és Fricska Levente (8.a)

Faültetés, koszorúzás

Ballagó Dózsás diákjaink fát ültettek az iskola közelében található parkban. Jelképezve ezáltal a gyökereket, amely az intézményhez kapcsolja őket. A fejlődést, melyre a magasodó, előbb vékony majd megerősödő törzs utal. Az évek alatt terebélyesedő lomb példáján keresztül pedig a gyarapodó tudásukat értelmezhetjük. Az elültetett fa alá egy QR kóddal ellátott információs táblát is kihelyeztek a búcsúztató hetedikes diákok ajándékaként, mely az iskola honlapjára mutatva, ballagóinkról ad további információkat. A faültetés nem csak környezetvédelmi szempontból szép gesztus, hanem a jövőre utaló, a visszatérés lehetőségét is előre mutató tett. A gyermekek a park területén található Dózsa György, az intézmény névadójának szobortalapzatára búcsúzásképpen koszorút helyeztek el, ezzel is tisztelegve az iskolánk névadója előtt.

Dózsás-díjasaink